Katona Tamás Blogja

Hétköznap, mindenkinek mást csinál, de mégis egy mókuskerékben szalad, más munkahely, más környezet, már emberek. Csak a reggel mindig ugyan az, azok az álmos reggel hat órák. A reggeli menet ugyan olyan, mint a hétköznapok, monotonok, kiszámíthatók. Az ember már alig várja, hogy lefőjön a kávéja, közben megmosdik, fogat mos. De talán ez is teljesen fölösleges hisz úgy is ráissza a fogkrémre a kávét, indul a körforgás. Büdös száj, fogmosás, illatos száj, büdös száj, majd megint fogmosás. Ugyan az. minden áldott reggel! 

Minden nap, vonatra, buszra, esetleg autóba száll az ember, Feszülten figyeli a megszokott, monoton tájat. Várva azt, hátha valami változás van a tájban. Van e valami, ami megtöri a dolgok rendjét. Zöldül e táj a téli szürkületből, vágtak e ki fákat az út mentén, vagy épp a vonat mellett dolgoznak e a Pájafentartósok. De semmi nem történik, minden ugyan az. Míg nem a munkába ér, a jól megszokott tájon, akár már becsukott szemmel is végigmehetne. Tudná hány lépés van a becsekkolásig. Az öltözőig, és a munka kezdéséig. 

Ez megy minden hétköznap, míg meg nem érkezik a hétvége....

Talán a legjobban egy hirtelen estének, amit csak úgy percek alatt döntünk el. Aztán még kitudja, hogy mi lesz belőle alapon. Így volt ez Pénteken is, mikor egy egyszerű délutánból, hirtelen döntésre beültünk egy 24 órás mozimaratonra csak a hecc kedvéért. És mégis minden jól sült el. :) Király filmekkel, jó társasággal, alákommentálással, egész éljeles "Angyal Páúnizással". Meg is volt a maga kis varázs, két óránként levegőzés, mozi helyetti rendőri akciójelenet a városban, ami apszolut logikátlan volt. Mit is várunk mondjuk a mi rendünk őreitől. Visszatérve az egészhez, talán néha mindenkinek meg kéne próbálni egy egy random döntést hoznia, mindig valami jó sül ki belőle. :) Ha nem órákon belül, akkor a reggeli kávé mellett. :)

Béke mindenkinek! 

Muhhahah, minek is? Nem vágom, de már itt vagyok 20 éves úgyhogy valahogy élvezném ha nem csak egyedül kéne töltenem nyomorúságos kis napjaim, Mondom ezt úgy, mintha nyugdíjas egyedülálló bácsi lennék. De nem  vagyok az, lassan pedig már azt érzem, hogy mellettem a kurvák is frigid apácákká válnak, ha meglátnak. Ezen viszont nem is csodálkozok, amilyen csúf vagyok. Nálam nem jött be a rút kiskacsás sztori, hogy ronda fekete dögből, gyönyörű hattyuvá legyek. Ezen mondjuk nem irigykedek, vagyok aki vagyok, mégis szidom magam, érdekesen vagyok bekötve

De a keretsztoritól inkább eltérek és ráállok a nyersebb dolgokra, azaz mesélek, hogy mi történik velem, mikor én nekiállok társkeresőzni.... Muuuhahaha, szóval az utóbbi időkben nekiálltam használni drága madzagos infóvonalunk adottságait, ide, oda keresgéltem google barátommal, hogy végülis hova regisztráljak ahhoz, hogy "párt találjak". Elsőnek betaláltam talán a legnépszerűbben a Love.hu-t, ami máris lehúzott egy rakás lóvéval, hogy én víájpí tag legyek, merthogyazjó. Sikerült is leszívni a kártyámról a pénzt, ezután neki is álltam a nagy keresésnek, Vas megyében, szép lakhelyemen. Hát szomorú csalódás ért, volt vagy 10 ember fent kis megyénkből, ők is a tökéletes sportos kant keresték, én meg inkább antisportos vagyok, mert a zsírtömeg már rég legyőzte az izmot. A kaja azért mégiscsak jobb, mint 100 felülés na. Aztán kicsit tovább léptem, hogy a környező megyékbe van e érdekes lány hát nem vót'. Úgyhogy szomorú tanulságra megint elpazaroltam egy ezrest a semmire. Gratula Tomika!

Majd végezetül egy hét után visszamentem a love.hu-ra, hogy ugyan már, hátha reggelt valaki. De végülis volt két levelem, nagy örömre kinyitottam, erre két buzi kérdezte, hogy ismerkednék e....

Szóval mi is a tanulság?

SZAR AZ EGÉSZ!

De ez nem csak egy szar nap, hanem már egy szar hét. Már ha múlthét Szombattól számítjuk. Sőt jobb is ha onnan megy. Szóval jöjjön a szokásos filmes klisé duma:
Az úgy kezdődött, hogy: Hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy elnézünk egyet Bécsbe a karácsonyi vásárra, mert dőlt mindenkiből a szájhagyományos marketing, hogy fúúh Bécs így jó úgy jó. Szóval el is mentünk és megnéztük, innen startolt ki az egész "Szar napom van" széria. A nagy csalódással, hogy Bécs végül is egy németül beszélő Budapest, ahol Magyarok dolgoznak kóreiaknak, hogy kínai árut adjanak el a francia turistának. Ez nem volt olyan nagyon nagy hűbelehopp dolog, hanem az ez utáni forrófürdő, hogy minden a triplája. Pedig minden ember, hogy szajkózza, hogy -húzzunk ki ósztriábá' vásáni, me' óccsóbb és a finyomabb, A FASZT kérem szépen, minden a triplája. No de ezt a siránkozást hagyjuk, még annyit Bécsről, hogy ugyan úgy megvan minden csövesek, sátras cigányok a Matyi templom előtt. A következtetésem arra az egy napra, hogy Budapest: CTRL+C Bécs: CTRL+V. Nyó!
Ezután jött ismét egy dönölűszégesz forrófürdő a kedves kis fejemre, elkapott a hét elején a hatalmas szeretethiány. Hüühüüm, Az az igazi mikor fognád magad egy párt látva és ordítva bőgnél úgy, hogy a Niagara megirigyelné azt a mennyiségű vizet mint amennyi kijön belőled a bánatodban. De ez szerintem minden szinglinél így van, csak lehet náluk pár hete, hónapja. De nálam már négy éve. Szóval már rutinból megy a megőrülés. :) És a legjobb, hogy nincs kivel ilyenkor trécselni róla, hogy ugyan már mi a kehém, mer azonnal jön rá a sablonszöveg, hogy maaaajd egyszer megtalálod, maaajd eljön az igazi. "Ej no lámszá!"
"Teltek múltak az órák,
Ment az adok kapok"
De még milyen szinten el jött a szar hét megkoronázása, a gyönyörű falusi hagyomány amit ""imádok"" minden évben a disznóvágás. Nos, ez az a dolog, amit én a világ legundorítóbb dolgának tartok, de utána meg jókat zabálok szerencsétlen disznó húsából. Hát innen is látható, hogy milyen állat az ember... Bánja a dolgát, de élvezi a jóját. Az emellé sose hittem el, hogy nincs az az ember rajtam kívül, aki belegondol, hogy úristen, ugyan azt eszem ami engem is mozgat, lehet váltanom kéne húsról zöldségre. (mellékesen megjegyzem jót tenne a zsísejteimnek, eltűnnének a búspicsába). Tényleg jobb lenne, de nincs az az ember, aki ilyen meló után hozzáfogna ahhoz, hogy átszoktassa magát.
No mindegy is, mit is siránkozok.
Hiszen a hétnek még nincs vége... :/

Néha egy kicsit jó kikapcsolni, néha kicsit jó leállni, néha kicsit jó kiüríteni az agyat, ebben a rohanó világban. Mindenki stresszes, mindenki ideges, mindenki szalad. Jobb mondatot nem is találhatnék a mai világra mint egy Vad Fruttik szám végéről kiragadott idézetet: "megy, fut, szalad lép. megy, fut szalad lép." De az emberek sosem érnek el a Lépig, nem lassítanak, nem néznek körül. Egy kicsit lassítsunk, egy kicsit lassítsunk már!
Visszatérve az első mondatra. "Néha egy kicsit jó kikapcsolni, néha kicsit jó leállni, néha kicsit jó kiüríteni az agyat." Hogy hogy is lehetne mindezt megtenni? Könnyen! Üljünk le, tegyük fel a fülhallgatónk, kapcsoljunk valami jó zenét, csukjuk be a szemünk, és menjünk le Alfába, pihenjünk! Mert ha nem pihenünk vége mindennek, elveszik minden, robottá válunk és annyi lesz mindennek. Nem szabad túlozni. 

Sok ember tudhatja, hogy milyen az a bizonyos rohanás, köztük én is. De nem annyira, mint mondjuk egy főnök, vagy egy gyári munkás. Már fiatalon is megérezzük. Tegyük fel magunknak a kérdést, miért?

Ma is egyszer csak azon vettem magam, hogy rohanok, pedig Vasárnap van, nincs okom rá, ma nem kellett munkába menni, nem kellett iskolába menni, nem kellett semmit sem csinálni. Csak az itthoni teendőket elvégezni. Némi fahordás, mosogatás, ételszállítás. Mégis rohantam, pedig időm volt mint a tenger. És most így este, elmélkedve, zenét hallgatva feltettem magamnak a kérdést.

MIÉRT?

Vannak vicces élethelyzetek, amiket nem lehet poszt nélkül hagyni. Vagyis nem akarunk! Na ez pont egy olyan lesz. 
Gondolom mindenki járt iskolába, vagy jár, vagy valami (aki nem az hülye analfabéta és úgysem tudja elolvasni) és történtek vele jó, rossz dolgok. A minap az osztály szájára került egy téma, miszerint vannak emberek, akik minden dolgot félreértenek. Nos, nálunk is vannak ilyenek. Mesélek kicsit róla. Nevezzük a srácot Bélának.
Nos, Béla alapjába véve jó fej gyerek, csak gyorsan félreért minden szart. Jöjjön a sztori.
A mi Bélánk egy hős szerelmes, mindent megtesz az ő szíve párjáért, de néha túlzásképpen kiakasztja osztálytársaink. Egyik nap egy lány szépen megkérte, hogy ugyanmár vigye le az iskolából autóval, mert neki sietnie kell és ő autóval van, legyen jó fej csettegjen le vele a motoros szekerén. Hát hosszabb rövidebb hatásszünet után jött is a várva várt válasz: - Bocsánat nem vihetlek le barátnőm van, felelte rá a mi Bélusunk. Ezen a ponton szakadt cérna, esett kő, és elindult a szakadás a teremben. 
Az még nem is baj, hogy nem viszi le hős Bélusunk a leányunkat. De, hogy arra fogja, hogy neki barátnője van... Az már hmmmm...
Mi van akkor ha ÉN kérdezem meg? :O
-KATT a válaszért

Már nagyon rég nem írtam semmit sem, mondjuk nem is történik velem semmi érdekes. Gondoltam kicsit feldobom a blogot így dokumentálom, még magamnak is, hogy mik is történtek velem. :) Majd ha nem lesz világvége, akkor visszaolvasom tíz év múlva, hogy milyen is voltam. :) Na csapjunk is bele a Lecsóba!

A címen én egy kicsit elgondolkodtam, a régi jó Macisajt szlogenen, hogy "Barátom a medve sajt".. Na most én egy kicsit elgondolkodtam rajt, hogy kinek a barátja... Mert, hogy nekem tuti nem, az egyszer biztos, hiába beszélek hozzá, csak hallgat, még brummogni sem brummog. :) De elég a hülyeségekből... :)

Nemrég kaptam egy videó klip felkérést Lencsés Barnabás ismerősömtől, már alig várom, hogy megérkezzenek a videóanyagok, és vághassam őket. Remélem nem lesz lassú a futárszolgálat. :)
Emellett egyre jobban beindulnak a fotózgatós dolgok is hála istennek. :) Majd posztolok pár képet, ha lesz rá több időm. :)

Most csak érjétek be egy kis zenével: